A Coke Club megint olyat hozott össze, ami egyedülálló Magyarországon. A zene és lazulás magasiskolájának számító fehér homokos partszakasz ezúttal színházi nézőtérré alakult, ahol ezrek arcára varázsoltak derűs ábrázatot a televízióból jól ismert Beugró című műsor művészei. A megszokott négy székes kelléktár ezúttal két Salvador Dali női ajkakat megformáló strandkanapéval egészült ki, de más külső körülmény – ha csak a rock színpad sajátosságait figyelmen kívül hagyjuk – nem változott a tévében láthatótól.
Este háromnegyed kilenckor, a klasszikusnak is nevezhető nézőtér gyakorlatilag megtelt. Ülőhely már nem nagyon akadt, hiszen a közvetlen színpad előtti sorokban szivacsokból és törölközőkből lett ülő alkalmatosság, hátrébb a strandszékek és nyugágyak teltek meg napközben már humorra lepiruló emberekkel. Kicsit elkésve mi is állóhelyhez juthattunk csupán, amit – tekintve mégis csak valamiféle színházba jöttünk, ügyesen ülővé alakítottunk. Ennek ellenére mindenki láthatott mindent, hiszen a kivetítőre négy kamerából lőtték az improvizációs játékot, s a szemlélődést csak néha zavarták meg az ötéves kor alatt szabadjára engedett gyerekek, akiket nem kötött le az egyébként kifejezetten balatoni tematika köré görbített műsor

Novák Péter, a produkció játékmestere pár perccel negyed tíz előtt szólította elsőként színpadra Pokorny Liát, akinek nem volt ismeretlen a siófoki beugrás, hiszen a Hungária Icon-koncereten már találkozhattunk itt vele. A színésznő egyből bőrgyógyászi feladatokat kapott bemutatkozásként, s így rögtön azt próbálta megfejteni, miért zöldült be Novák Péter bőre (zöld pólóban és nadrágban volt). Kálloy Molnár Péter koncert-security kőbunkó őreként lépett másodikként a deszkákra, amit Szabó Győző balatoni csajozós dumái szakították félénken félbe, mert hódítani akart, de rettegett a nők közelségétől. Rudolf Péter kezdő fesztiválszervezőként debütált, és így a négyes máris totális helyzetkáoszt kerekíthetett az első tíz percben.
Novák Péter a műsor színpadmestere pontosan és nagyon taktikusan vezényelte tovább a tipikus balatoni szituációkba a helyzetkomikum nagymestereit, amelynek következő állomása a zsebszöveg játék volt. Ebben kiderült, hogy Kálloy Molnár Péter bár nem tud úszni, mégis sikerrel teljesítené a Coke Club pincéri feladatait, még akkor is, ha közben Pokorny Lia dekoltázsából újabb és újabb nehézségű vendégkívánalmak kerültek elő kis jegyzetpapírokról. Egy másik helyzetben viszont Pokorny Lia betegszabadságon lévő fesztiválozóként csavarta ujjai köré a főnökét megformáló, kezdetben morózus Rudolf Pétert. A nézőtér hol a kifejező arcjátéktól, hol a gigantikus poénoktól hahotázta végig a jeleneteket, erős kapaszkodás mellett is többen fordultak a székről a homokba. Lia például Paprika Jánossal kavart a munkahelyén, de csak azért, hogy főnöke lankadni látszó figyelmét felkeltse.

A stop-trükkben mozdulatok folytatásaként teremtődtek komikus helyzetek, bár a legnagyobb kritika is itt fogalmazódott meg, hiszen Novák Péter egy felfújható strandlabdával akarta lezárni a játék-sorozatot, mert a nyárból és a partról neki a gömbölyű labda ugrott be asszociációként. Rudolf Péter meg is jegyezte: - valóban nagy asszociáció, aztán természetesen nevetve elsőként vállalta Atlasz nehéz feladatát, égboltra változtatva a pattogó kelléket.

A filmszinkronban egy francia házaspár kirablása változott át a Blaha Lujza általános iskola papírgyűjtési akciójává, ahol a tulajdonos felesége – legalábbis az átértelmezés után egy kis szexuális erőszakra vágyódott. A remek-remake-ben Kálloy Molnár Péter féltékeny férjként veszekedett feleségével, mert modellt állt egy Salvador Dali nevű kárpitosnak, aki kanapét csinált a szájából. A kanapét természetesen a két rosszfiú, Szabó Győző és Rudolf Péter dicsértre rendületlenül, miközben Pokorny Lia folyamatosan élvezte, hogy ajkai emberi befogadásra alkalmasak. A stílusfeldolgozás alatt a musical részlet vastapsos betétdalokkal és Kálloy Molnár Péter Deák Bill Gyula utánzásának köszönhetően zseniális paródiává fejlődött. A népszínházi játékban a hihetetlen tájszólások bevetése és Szabó Győző Móricz Zsigmond novelláiból előcsalt vidéki pontosságával kanyarított ördögszarvakat a jelenet köré.

Aki próbált már csak kérdésekkel kommunikálni, az tudja, hogy a folytonos koncentrációban előbb-utóbb az agy rááll a kérdőjelek verbális dobálására. A körből majdnem lehetetlen kikerülni, de a játék akkor ér véget, amikor az első pontot kitesszük szóban. Ennek ellenére a színészi brillírozás kiapadhatatlan humorbon-bonos zsákból teremtett tipikus szituációt, hiszen a VIP-részlegbe bejutni akaró fesztiválarc gigászi küzdelemben próbálta meggyőzni a szigorú, de egyszerű biztonsági őrt. A Blaha Lujzaként próbálkozó vendég Brad Pittet kereste, de a végén csak nem sikerült a hírességekhez közel kerülni. Viszont legalább egy baráti sörözés lett a helyzetből.

Kálloy Molnár Péter monológját, amelyben kifejtette, milyen nehéz tíz piercinget belövetni Siófokon, Szabó Győző irányította mulatságos hangeffektekkel az ismeretlen befejezés irányába. Pokorny Lia Rudolf Péternek magyarázta hiába, hogy lambadázni jobb lenne, mint elmenni egy sörivó versenyre a váltólázban. A narrációs játékban pedig a nézők közül hatan kerültek színpadra, tömegképzés okán. A jelenet végére kiderült, hogy a Liát felszedni akaró férfiak mindegyike tanár, Lia pedig lehet, hogy a Siófokra kihelyezett földrajzóra kívánatos terepasztala.

A hihetetlenül rövidnek tetsző műsor észrevehetetlen gyorsasággal karcolt végig másfél órát. A nézők legfeljebb a lassítás mozdulatszínházi komikumát hiányolhatták, hiszen ez a népszerű feladat ezúttal kimaradt az Beugróból. De a záróakkordban álmunkban rabolt minket el egy tejfölös lángos, és ráadásként  naptej hősei Pokorny Lia, Rudolf Péter, Szabó Győző, Kálloy Molnár Péter – és ezt végignevetve, tapsolva észre is vettük – teljesen bekentek minket káprázatos tehetségükkel.