A 2007-es szarajevói CineLinken is izmosított (ott Magicbox Multimedia díjat nyert), Andrea Robertivel együtt írt forgatókönyvből lassan film lesz: a Pál Adrienn forgatási munkálatai véget értek. Az eredetileg 40 naposra tervezett forgatás egy napot rövidült, ám ennek kényszerű okai voltak: a tél kedves barátja, az influenza elérte a stábtagokat, köztük Gábor Évát, a hosszas keresgélés után megtalált főszereplőt, Piroskát is, aki a mentális roadmovie-ra induló testes ápolónőt alakítja. Emiatt aztán volt pár feszített nap az amúgy is munkás forgatáson, hiszen a kieső nap munkálatait szét kellett osztani. A múlt neonköde (fotó: Szabó Adrienn) De nemcsak a vírusok hálálták meg a maguk módján Kocsisnak az egykori Cannes-t is megjárt rövidfilmes címszerepet. A stáb, és elsősorban a szereplők dolgát megnehezítette a számos külső felvétel, sokszor kemény mínuszokban, és a filmen majd „melegnek tűnő” belsők nagy részét is szinte fűthetetlen helyeken vették fel. Ilyen volt a már bezárt BM kórház, ahonnét a forgatás előtt valamiért elvitték az összes radiátort, és a főszereplő lakását is egy lebontásra ítélt házban vették fel. Mindemellett az egyik színész bordatörést szenvedett, volt egy kiválasztott helyszín, ahol időközben építkezésbe fogtak, egy állatkerti jelenetet négyszer kellett csúsztatni az időjárás változékonysága és betegség miatt, illetve egy egész hihetetlen eset is történt. Az előkészítés során a helyszíneket járva valahol Borsodban talált a stáb egy kis vasúti állomást impozáns heggyel a háttérben, amely annyira megtetszett, hogy egy jelenet került ide. Sikerült is leszervezni mindent: kibérelni egy vonatot, lebeszélni a helyszínt, amikor négy nappal a forgatás előtt telefonált az érintett falu polgármestere a felvételvezetőnek, hogy most járt kocsival arrafelé, és eltűnt az állomás. Minderről egyébként maga a MÁV sem tudott. Így elindult a keresés, hogy a leszervezett vonalon találjon a produkció egy másik állomást, ám a Budapestről villámgyorsan leautózó asszisztens tejszerű ködbe burkolózva találta le a lehetséges jelölteket, így aztán nem volt könnyű dönteni a helyettesről. S hogy végül mi lett a megoldás? Derüljön ki majd a filmből.   Piroska, azaz Gábor Éva és Kocsis Ágnes (fotó: Szabó Adrienn) A Friss levegő annak idején a Pál Adrienn költségvetésének töredékéből készült, egy nagy részben sokkal kevésbé professzionális felfogású stábbal. És ez nem is a munka minőségét jelenti, hanem a hozzáállást: egy lelkes, részben kezdőkből álló csapat talán flexibilesebb, míg egy profi stábban merevebbek a hatáskörök, egyszerűen azért, mert minden pontosan le van fektetve, és attól sokkal nehezebben térnek el pusztán lelkesedésből - ahogy a rendezőnő fogalmaz "Sokkal kevesebbet tudsz kérni". Mindennek van tehát egy kőkemény anyagi vetülete, ugyanakkor az is biztos, hogy ezt a filmet nem lehetett volna létrehozni a Friss levegő-féle, szabadabb stábbal – hiszen ott pl. fele annyi helyszín volt, mint a Pál Adriennben, és műteremben sem építettek díszletet, mint itt. Ebben a filmben már szükség volt arra a sokéves profizmusra, amit ez a stáb tudott nyújtani. Ez azonban praktikusan azt is jelenti, hogy bár a költségvetés sokszorosa az előző filmnek, gyakran azonban így is nagyon kemény kompromisszumokat kellett kötni, amit persze meg kellett próbálni úgy megoldani, hogy a filmen ez majd ne látszódjon. A forgatás végig Magyarországon zajlott, bár korábban a vidéki helyszínt a szomszédos országokban is keresték, ám végül erre már lett volna anyagi keret. A 39 napos forgatás 45 különböző helyszínt, 49 színészt, kb. 670 statisztát érintett - ebből is látszik, mekkora munka folyt az elmúlt másfél hónapban, és az előkészítés munkaigényét is megsaccolhatjuk. A filmben szereplő falu 6 valós faluból és egy erdőből lett összerakva, s voltak műtermi felvételek is. Volt olyan jelenet, ahol egyszerre 100 fő 4-6. osztályos gyerek szerepelt. A csúszások miatt új díszlet- és jelmeztervező is került a produkcióba, a szereplőkkel folyamatosan mentek a próbák, Gábor Évával pedig a forgatás előtt jóval megkezdődtek a próbafolyamatok. Kocsis az operatőrrel, Fillenz Ádámmal, a falra festett ördöggel, hidegben (fotó: Szabó Adrienn) Így aztán most kezdődhet a vágás, amely több hónapos munka. Maga a film összeállítása nem feltétlenül sok idő, ám amit nem lehet siettetni, az az egész anyag egybe-, átlátása, belső megérlelése. Ráadásul a Pál Adriennben sok hosszú beállítás lesz, 5-6 perces jelenetek is akár, amik behatárolják a film ritmusának kialakításának a módját. Kocsis nem hiszi, hogy pótforgatásra szükség lenne, de anyagilag sem lenne megoldható, a színészek is szétszélednek, és a külsejük is megváltozik időközben.  A még távolabbi jövő kapcsán pedig a rendezőnő azt mondja, nem tervezik egy fesztiválra sem időzíteni a filmet, akkor szeretné befejezni, amikor „a lehető legjobbnak, és késznek érezzük”. Mindenesetre minimum 4-5 hónap kell a vágásra, és akkor még következnek a képi, hangi utómunkálatok. Melyek, főleg ha az utóbbira gondolunk, hagyományosan fontosak a Kocsis-filmekben, hiszen az aláfestőzene helyett a zajok, zörejek, hangok dominálnak. Koprodukciós okokból is a képi utómunkára Bécsben, míg a hangira Hollandiában kerül sor. A film főszereplői: Gábor Éva, Znamenák István, Pokorny Lia, Horváth Ákos, és a Friss levegő főszereplője, Hegyi Izabella. A forgatókönyvírón kívül három főbb munkatárs már a Friss levegőben is együtt dolgozott a rendezővel: a producer Pusztai Ferenc, az operatőr Fillenz Ádám, s a vágó Kollányi Tamás.